Komplex emlődiagnosztika

A komplex emlőszűrés lehetőséget ad arra, hogy a folyamat idejében – még a tumort megelőző állapotban – vagy az igen korai, néhány mm-es invazív (a környező szövetekre átterjedő) daganat stádiumában felismerhető legyen. A korán felismert elváltozás és az idejében elkezdett kezelés életet menthet, (több, mint 90 %-os teljes gyógyulásra van esély) ugyanis az 1 cm alatti emlődaganatok esetében ritkábban találunk nyirokcsomó áttétet, és jóval kisebb valószínűség mellett alakulnak ki távoli áttétek is.

Az emlő rendszeres, fizikális (áttapintásos) önvizsgálatnak az elvégzése minden korosztály számára javasolt, ám 40 éves kor felett ajánlott részt venni rendszeres emlőszűrő (mammográfiás) vizsgálaton is.

A mellrák kialakulását ugyanis több rizikófaktor is befolyásolja, melyek közül az egyik legfontosabb a kor. Az életkor előrehaladtával az ösztrogén hormon szintje is változik a szervezetben, ami az emlő daganatok nagy részének kialakulásában játszik fontos szerepet. További kockázatot jelent az elhízás,  korábbi sugárkezelés, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, illetve, ha a családban már előfordult emlőrákos megbetegedés is. 40 éves kor felett ezen rizikó tényezők bármelyike esetén javasolt panaszmentesen is részt venni 2 évente emlőszűrésen.

A komplex emlődiagnosztika vizsgálat (vagy klinikai emlődiagnosztika) elvégzése panaszok esetén, illetve abban az esetben szükséges, ha az emlőszűrés keretében végzett mammográfiás vizsgálat pozitív vagy kétes eredményt ad. A komplex emlővizsgálat célja, hogy a kiegészítő vizsgálatok segítségével pontos képet adjon az elváltozásról.

Komplex emlővizsgálatot orvosi indikációval javasolt végezni, írásos orvosi javaslat mellett.

A komplex emlődiagnosztika keretében végzett vizsgálatok során a páciens több szakemberrel, emlődiagnosztikai szakasszisztenssel és radiológus szakorvossal is találkozik.

Első lépésként, a kórelőzmény felvétele és a rizikófaktorok feltérképezése után fizikális vizsgálat történik, melyet általában szakasszisztens végez.

A fizikális vizsgálat során a szakasszisztens először megtekinti az emlők formáját, nagyságát, az emlő bőrét, valamint a mellbimbók állapotát, leengedett, majd felemelt karral. Ezután körkörös mozdulatokkal áttapintja a mellet, valamint a hónalj árkot, mindkét karpozíció esetén.

Ezt követően kerül sor az emlők röntgenvizsgálatára, a mammográfiás vizsgálatra. A mammográfia alacsony sugárterhelés mellett végzett röntgenvizsgálat, ami a direkt digitális technológiának köszönhetően ismételt vizsgálat esetén is biztonsággal alkalmazható. A vizsgálat során a melleket a röntgen felületre helyezve, kompressziót alkalmazva, két szögből, alacsony energiájú ionizáló sugárzás mellett készülnek a felvételek. A vizsgálat fájdalommentes, a mellek összenyomásából adódóan azonban, egyéni érzékenység függvényében, járhat némi kellemetlenséggel.

A mammográfiánál korszerűbb eljárást jelent az emlőszerkezet vizsgálatában a tomoszintézis. A vizsgálat során rétegfelvételek szintéziséből kapunk milliméter pontos képet az emlőről, így a rejtőzködő elváltozások sűrű emlőszövet esetén is könnyebben felfedezhetők.

Tapintható, körülírt elváltozás, denz, bonyolult mammográfiás szerkezetű, vagy operált, implantált emlő esetén, illetve magas rizikó mellett emlő ultrahang vizsgálat is történik a mammográfiát követően. 30 év alatti nők esetében a fizikális vizsgálatot követően kerül sor a vizsgálatra.

Az emlő ultrahang vizsgálat teljesen fájdalommentes: a radiológus szakorvos vizsgálófej segítségével a mell és az axillák szöveteire irányítja az ultrahang hullámokat, a visszaverődő hullámok segítségével pedig pontos képet kap az elváltozásról.

Segítségével elkülöníthetők a szöveti jellegű, illetve cisztás elváltozások, ábrázolhatók a kóros (gyulladt vagy daganatos) tejcsatornák, nyirokerek, hegesedések, folyadékgyülemek (vérömleny, műtét utáni seroma, tályog).

A radiológus szakorvos a leletek alapján javasolhat mintavételt (biopszia) is. A mintavétel minden esetben, akár tapintható az elváltozás, akár nem, képalkotó módszer alkalmazása mellett történik. Ha ultrahang segítségével jól látható az elváltozás, ultrahang-vezérelt mintavétel javasolt. Nem tapintható, ultrahang segítségével nem azonosítható, illetve nem biztosan jóindulatú elváltozás esetén mammográfia vezérelt, sztereotaxiás mintavétel történik.

A biopszia típusát minden esetben a radiológus határozza meg a talált elváltozás ismeretében. A mintavétel módja lehet ciszta esetén punkció (a folyadék leszívása), citológiai mintavétel (sejtek leválasztása tűszúrással), core biopszia (szövethenger kimetszése tűvel).

Ha egyik fenti módszer sem ad egyértelmű választ minden kérdésre, emlő MRI vizsgálat segíthet a diagnózis pontosításában. Szűrés jelleggel csak a magas rizikójú nők számára javasolt. Az emlő implantátumok sérüléseinek kizárására vagy bizonyítására elsődlegesen választandó vizsgáló módszer.

A komplex emlődiagnosztikai vizsgálatok során kapott leleteket emlő licenc vizsgával rendelkező radiológus szakorvos értékeli ki.