Egyes CT és MR vizsgálatok során a páciens szervezetébe a vizsgálat típusától függően különböző módon és mennyiségben juttatnak kontrasztanyagot.

A kontrasztanyagok segítségével a szervezetben jól elkülöníthetők egymástól a vizsgált területen a normál és a kóros állapotok.

 Beadás módja

A kontrasztanyagot a páciens erébe (ált. könyökhajlatba, kézfej vénájába) ejtett szúrással juttatja be a CT-MR operátor. A szúrás történhet a vizsgálat megkezdésekor vagy a vizsgálat alatt.

 Beadott mennyiség és sebesség

A beadott mennyiség és a sebesség előre meghatározhatók. A CT-MR operátor feladata ennek megadása, figyelembe véve a vizsgálat típusát, a vizsgált testrészt és a páciens súlyát. Ezért is fontos pácienseinknek megadniuk a testsúlyukat a CT és az MR vizsgálatok előtt.

 Mikor adják be a kontrasztanyagot?

Mindig a vizsgált régiótól és a vizsgálat típusától függ. Az intravénás kontrasztanyagok beadását megelőzik az ún. natív, még kontrasztanyag nélküli felvételek. CT esetében a kontrasztanyag beadása néhány perccel a vizsgálat megkezdése után történik, MR esetén ez a vizsgálat második felére, vagy végére esik. A CT-MR operátor előre tájékoztatja a pácienst a kontrasztanyag beadásának várható idejéről.

 Mi a különbség a CT és az MR intravénás kontrasztanyag között?

A két diagnosztikai eljárás során eltérő kontrasztanyagot alkalmazunk.

 CT vizsgálat

CT vizsgálat során jód tartalmú kontrasztanyag kerül a páciens szervezetébe. Ez keserű ízzel, a testben melegség érzettel, valamint vizelési ingerrel járhat. Nagyobb mennyiségben (30-120 ml) is adható, a vizsgálat típusától és a páciens súlyától függően.

 MR vizsgálat

Az MR kontrasztanyagok fémtartalmúak. Kisebb mennyiségben (5-15 ml) szükséges beadásuk.

Fontos, hogy attól, hogy a páciens érzékeny a CT kontrasztanyaggal szemben, még kaphat MR kontrasztanyagot.

Léteznek olyan típusú vizsgálatok (elsősorban hasi vizsgálatok), melyeknél elengedhetetlen a kontrasztanyag szájon át történő elfogyasztása. Ezek kis mennyiségű, vízben oldott kontrasztanyagok. Enyhe mértékben tapasztalható mellékhatása, mely általában hasmenés formájában jelentkezik.

A vastagbél és végbél röntgen felvételénél és CT vizsgálatánál alkalmazzák.